„Útikalauz stopposoknak” – egy boldog és kiteljesedett élethez

Mi az a boldogság – és miért van az, hogy egy ilyen megfoghatatlan érzés iránti vágy az egyik legfőbb mozgatórugója (akár tudatosan, akár tudat alatt) tetteinknek, gondolatainknak? És főleg: miért van az, hogy a nagy keresésben észre sem vesszük, amikor éppen boldogok lehetnénk/boldogok vagyunk - talán, mert az istenek olyan jól elrejtették? Egyáltalán, vajon a boldogság szerencsés körülmények, jól alakuló élet, egészség, pénz vagy kiegyensúlyozott párkapcsolat kérdése, netán genetikailag belénk kódolt hajlam – esetleg attitűd és szokások sorozata, melyek könnyen vagy nehezebben, de elsajátíthatók?

Ezek a kérdések szinte minden embert érintenek, ezért találtam különösen érdekesnek és hasznosnak az Indian School of Business online kurzusát, amely pont erre a témára fókuszál. Dr. Rajagopal Raghunathan előadássorozata olyan alaposan, széleskörűen járta körül a boldogságot (rengeteg szaktekintélyt be is vont a munkába, többek között Csíkszentmihályi Mihályt vagy Sonja Lyubomisky-t), annyi kapaszkodót, segítséget, felismeréseket és praktikus gyakorlatot vonultatott fel, hogy úgy éreztem, át kell adnom a megszerzett tudást.

Nagy fába vágtam a fejszét, és még csak a rengeteg szélén állok. De nekiindulok, az első lépéseket itt, a blogon teszem meg: a kurzus anyagából kivonatolva egy bejegyzéssorozatot írok, és arra alapozva szeretnék majd egy előadás anyagot is összeállítani, hogy később személyesen, élő találkozások során is megoszthassam ezeket a gondolatokat. Íme, az első rész:

A boldogság egy léggömb!

A léggömb jó metafora – valami vicces, vidám dolgot jelképez. Egy lufit látva általában pozitív eseményekre, például születésnapra vagy más ünnepekre asszociálunk. Az is elmondható, hogy mikor lufi van a kezedben, körülötted mindenki jól látja, mekkora a léggömb. Úgy tűnik, ez a boldogságról szintén elmondható: nem csak te, hanem környezeted is jól tudja, mennyire vagy boldog.

Mérhető a boldogság? És vajon hogyan? Egyáltalán, lehet a boldogságot megbízhatóan és objektíven mérni? Általában ezek a kérdések felmerülnek az emberben, ha a boldogság tudományos kutatásáról hall. Szerencsére rengeteg munkát végeztek már ebben a témában, így a választ is megkapjuk. A boldogság mérésének úttörője és egyik legnagyobb szakértője, Ed Diener, alias Dr. Happiness, a University of Virginia professzora a következőket mondja:

„Kis létszámú, 30-50 fővel végzett kutatás során azt figyeltük, hogy a különböző mérések hogyan konvergálnak, és vezetnek ugyanarra az eredményre. Az agykutatások, például az emberek baloldali prefrontális aktivitása összhangban van saját boldogság-beszámolójukkal. Ugyanígy összefüggés van a szerotoninszint vagy kortizolszint, illetve az általuk megadott boldogságszint között. Hasonló szempont lehet, ha megkérdezzük a családtagokat, barátokat, ők mennyire látják boldognak a kutatásban részt vevő alanyt.

Másik megfigyelést is tettünk: a kutatásban 18-20 éves korukban megkérdeztünk embereket, mennyire elégedettek az életükkel, majd évekkel később újabb interjút készítettünk velük. Azt láttuk, hogy a fiatalon derűsebb, vidámabb, életükkel elégedettebb emberek később bizonyos módon sikeresebbek is lesznek. Például 38 éves korukra magasabb a jövedelmük, nagyobb kontrollal bírnak életük egyéb területein is. De például a boldog emberek nagy valószínűséggel tovább fognak élni, és jobb egészségnek örvendenek, mint mások. Megfigyelhető, hogy gyakrabban házasodnak, és benne is maradnak a házasságban – persze erre mondhatnánk, hogy azok válnak el, akik boldogtalan házasságban éltek. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy a válás, sőt a házasság kötése előtt öt-tíz évvel elkészített boldogság-beszámolókban 18-20 éves korukban magukat kevésbé boldognak valló emberek jelentős része 38-40 éves korára elvált, vagy boldogtalan házasságban él.”

Tehát a válasz: a boldogság mérésének legegyszerűbb módja, ha feltesszük a kérdést, mennyire érzik az emberek magukat boldognak.

Mekkora a léggömböd?

Most térjünk vissza a léggömb metaforához: ha igaz az, hogy minél nagyobb a lufi, annál boldogabbak vagyunk, a kérdés már csak az, mi befolyásolja a léggömb méretét? Az egyik dolog, ami biztos hatással van rá, hogy vannak-e rajta lyukak? Természetesen nem kell ezeknek óriásinak lenni, elég akár mikroszkopikus méretű lyuk is ahhoz, hogy a levegő elszivárogjon – ahogyan a lufi is leereszt szép lassan egy éjszaka alatt. De mit jelentenek a lyukak a boldogság esetében? Kissé költői kifejezéssel élve ezek: a boldogság ellen elkövetett hét halálos bűn. Minél többet, minél gyakrabban vagy minél nagyobb mértékben követjük el őket, annál gyorsabban ereszt le boldogságunk.

A léggömb méretét meghatározó másik tényező, hogy mennyi levegőt pumpálunk bele. Ezek a „pumpák” a nagyon boldog emberek hét szokása. Minél több vagy nagyobb ilyen pumpát használunk, azaz minél gyakrabban vagy erősebben gyakoroljuk ezeket a szokásokat, annál nagyobb lesz a lufink.

Leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk, mindig kétféle erő hat a léggömbre: a bűnök és a szokások. Ahhoz, hogy fokozzuk a boldogságot, meg kell szabadulnunk az ellene elkövetett bűnöktől, és bele kell tanulnunk az azt megerősítő szokásokba – azaz ragasszuk be a lyukakat, és kezdjünk pumpálni! Ha kitartóan és hatékonyan dolgozunk ezen, boldogságunk léggömbje elég nagy lesz ahhoz, hogy magasabbra szállhassunk! :)

Hogyan tovább, mi várható a bejegyzésekben?

A bejegyzéssorozat, illetve a későbbi előadás és workshop célja az lesz, hogy segítsen változtatni szokásainkon, közelebb vinni minket egy számunkra boldog, kielégítő élethez.

A három fő cél:

1. Lehetőség arra, hogy átgondoljuk, esetleg meg is beszéljük az élet „nagy kérdéseit”, például hogy mik a boldog, kiteljesítő élet meghatározó tényezői?

2. A második célkitűzés, hogy növeljük, javítsuk a boldogság szintünket. Ha az ezzel foglalkozó tudomány azt állítja, már talált választ arra, mi lehet a boldogság kulcsa, érdemes lehet ezeket az eredményeket magunkon is kipróbálni.

3. A harmadik arról szól, hogy térképet is adjon a boldog, kiteljesedett élet vezetéséhez – hiába vagyunk lelkesek, és érezzük magunkat boldogabbnak, mikor olvassuk/hallgatjuk a praktikákat, hosszabb távon könnyen elfogy a lendület, és úgy érezhetjük, visszacsöppentünk régi életünkbe. Hogy ne így legyen, jól jöhet az útikalauz!

Most térjünk kicsit vissza a második célhoz, azaz a boldogságszint javításához! Jogos a kérdés: mit jelent egyáltalán az, hogy boldogabb emberré válunk? Egyfajta ideiglenes definícióként egyelőre ez is megteszi: boldogság az, ha könnyű szívvel, derűsen élünk, nem vesszük magunkat/feladatainkat annyira komolyan, hogy az ellopja az örömet életünkből. Ez azonban korántsem jelen nemtörődömséget, közönyt, vagy hogy nem tekintünk bizonyos dolgokat, például a családunkat vagy munkánkat fontosnak. Viszont a fontos, jelentőségteljes dolgok nem nyomják el az élet élvezetét – a boldogság annyit tesz, hogy élvezzük az életet, ugyanakkor felelősséget vállalunk, elköteleződünk aziránt amit az élet kínál.

A boldogság mérése

A pozitív lelki egészség, vagy más megfogalmazásban jóllét (well-being), illetve pozitív életminőség (quality of life) egyik leggyakrabban kutatott összetevője az élettel való elégedettség. Az élettel való elégedettség az egyik legelterjedtebb felfogás szerint a személy általános életminőségének kognitív értékelése, mégpedig a személy saját kritériumai alapján (Diener, Emmons, Larsen, & Griffin, 1985). Mérésére Diener és munkatársai (1985) megalkották az Élettel való Elégedettség Skálát.

Az egyszerű skála az elmúlt közel 30 év során hatalmas karriert futott be, az egyik leggyakrabban alkalmazott jóllét-mérő eszközként tartják számon, kidolgozása óta számos nyelvre lefordították. A szerző honlapján (http://internal.psychology.illinois.edu/~ediener/SWLS.html) az eredeti angol nyelvű skála fordítása összesen 28 további nyelven áll rendelkezésre szabad felhasználásra. Az alább található fordításban van viszont pár módosítás, alapja Martos Tamás, Sallay Viola, Désfalvi Judit, Szabó Tünde és Ittzés András Az Élettel való Elégedettség Skála magyar változatának (SWLS-H) pszichometriai jellemzői c. tanulmánya.

Élettel való Elégedettség Skála

(Az alábbiakban öt állítást talál, melyekkel kapcsolatban a véleményét kérdezzük. Arra kérjük, minden állítás esetében jelölje bekarikázással, hogy milyen mértékben ért vele egyet.)

1 – egyáltalán nem értek egyet

7 – teljes mértékben egyetértek

1. Az életem a legtöbb tekintetben közel van az ideálishoz. 1 2 3 4 5 6 7

2. Az életkörülményeim kitűnőek. 1 2 3 4 5 6 7

3. Elégedett vagyok az életemmel. 1 2 3 4 5 6 7

4. Eddig minden fontosat megkaptam az életben, amit csak akartam. 1 2 3 4 5 6 7

5. Ha újra leélhetném az életem, szinte semmin sem változtatnék. 1 2 3 4 5 6 7

Érdemes ezt a táblázatot a boldogságról szóló bejegyzéssorozat kezdetén és végén, sőt, bizonyos idő elteltével újra kitölteni.

A boldogság ellen elkövetett hét halálos bűn

Raj Raghunathan ezeket a szokásainkat némi patetikus felhanggal halálos bűnnek nevezi, nem csak azért, mert sajnos széles körben elterjedt viselkedésformákról van szó, hanem azért is, mert komoly károkat okoznak boldogságérzetünkben – vagy, hogy a léggömb analógiához visszatérjünk: elég nagy lyukat ütnek a lufinkon.

Íme, a hét boldogság-bűn:

1. A boldogság leértékelése: bár mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és kiteljesítő, értelemmel teli életet élni, mégis gyakran áldozzuk fel boldogságunkat más dolgok kedvéért. Ez elsőre elég meglepően hangzik, de később visszatérve rá könnyen beláthatjuk majd, hogy nem egyszer, nem kétszer, hanem naponta többször is megtesszük – majd csodálkozunk, mi a boldogtalanságunk oka.

2. A felsőbbrendűség/fölény kergetése: sokan hisszük, hogy a boldogság titka, ha mások fölé kerekedünk, jobbnak bizonyulunk a többieknél. Ezért a fölény kergetésébe foguk = a leggazdagabbak, legerősebbek, leghatalmasabbak, legvonzóbbak, leghíresebbek akarunk lenni… ám sajnos kiderül, hogy ez az egyik leggyilkosabb támadás boldogságunk ellen.

3. Szeretetéhes, ragaszkodó vagy éppen ellenkezőleg, elkerülő magatartás: mindannyian egészséges, szerető, gondoskodó kapcsolatra vágyunk. E vágyat mégis sokszor egészségtelen módon fejezzük ki: vagy túl ragaszkodóan, vagy túlságosan aszociálisan viselkedünk.

4. Túlzott kontrolligény: sokan hisszük, hogy aktuális boldogtalanságunk abból fakad, mert feleségünk nem mesélt a napjáról, a férjünk nem elég kedves a vendégekhez, a gyerekek nem fogadnak szót, az idő nem olyan meleg, mint szeretnénk, vagy nem nyert a kedvenc csapatunk. Ennek eredményeképpen arra törekszünk, hogy a minket körülvevő emberek és körülmények fölött minél nagyobb kontrollt tudjunk gyakorolni.

5. Bizalmatlanság mások felé: azaz általában azt gondoljuk a többi emberről, eleve azzal a feltételezéssel megyünk bele egy szituációba, hogy árthatnak, rosszat akarhatnak nekünk, vagy esetleg csak kihasználnak minket.

6. Bizalmatlanság az élet felé: azaz mit látunk egy pohárra nézve? Félig üres vagy félig teli?

7. Akarat vagy képesség hiánya, hogy belső forrásunkhoz nyúljunk: de mi is ez a bizonyos belső forrás? Nem más, mint a mostanában egyre többször, több helyről hallható mindfulness állapota. A mindfulness a figyelem összpontosításának képessége egy általunk választott dologra, de egyfajta kedves, ítéletmentes módon.

Amikor ehhez a részhez érünk majd, és részletesebben vesszük a mindfulness fogalmát, nagy valószínűséggel felismerjük, hogy gyakorlása boldoggá tesz. És legyen bármily hihetetlen, ez nem csak a jó, de a kellemetlen szituációkra is igaz: mondjuk jól lehordott a főnökünk vagy egy baleset résztvevőivé váltunk. A kutatások azt mutatják, hogy még ilyen frusztráló helyzeteket is könnyebben vészelünk át a mindfulness állapotában, mint anélkül. Hogy lehet, hogy mégis nagyon sokan nem ismerjük ezt a jól működő eszközt?

Ez elsőre elég töményen hangzik – mennyi vétket követünk el önmagunk ellen nap nap után! De akkor hol van a segítség, mi is az a bizonyos útikalauz, amit a bejegyzés elején emlegettem? Ez a nagyon boldogok hét szokása – minden szokás tulajdonképpen egy-egy bűn ellenmérge. Tehát a boldogsággal foglalkozó bejegyzéseim felépítése a következő lesz: 1. egy boldogság-bűn bemutatása 2. a leküzdésére szolgáló szokás ismertetése 3. végül egy-két gyakorlat, mely hozzájárul az új szokás megerősítéséhez.

Kalandra – boldogabb életre – fel, akinek kedve van, tartson velem!