1. boldogság-bűn: a boldogság leértékelése

Folytatva a boldogság témát, most nézzük meg közelebbről, mi az ellene elkövethető - és oly gyakran el is követett - első bűn.

A boldogság leértékelése annyit tesz, hogy nem biztosítunk túl nagy elsőbbséget neki saját életünkben – azaz feláldozzuk egyéb dolgok kedvéért. Talán furcsának tűnhet ez a kijelentés, mikor rengeteg kutatás eredménye mutatja, hogy az emberek egyik legfőbb célja a boldogság megtalálása! Például a Raj Raghunathan és munkatársai kutatásukban egy 16 fontos életcélt felsoroló listát adtak a résztvevőknek, többek között olyan tételekkel, mint meggazdagodni, értelmet találni az életben, boldognak lenni stb., majd megkérték őket, hogy állítsanak fel egy rangsort. A válaszok alapján úgy találták, hogy a kapcsolatok kiteljesítése után az emberek második legfontosabb célja a boldogság. Ennek fényében az lenne evidens, ha boldogságunkat nem áldoznánk fel más célokért – mégis igen gyakran megtesszük.

Elég csak feltenni a jó tündér kérdést:

Képzeld el, hogy megjelenik előtted egy jó tündér, aki felajánlja, hogy három kívánságod teljesíti. Mi lenne az a három kérés?

Ha annyira fontos a boldogság számunkra, azt kérnénk az első helyen. A valóság éppen az ellenkezője: az emberek alig 6%-a kér a tündértől a boldogságot, helyette a három legnépszerűbb kívánság a pénz, siker és hírnév, valamint a kapcsolatok. Ez jól illusztrálja azt is, mely dolgokért szoktuk rendszeresen háttérbe szorítani boldogságunkat. Érdemes észrevenni, hogy az első két tétel a felsoroltak közül két kívülről jövő dolog: a pénz és a státusz. Azt gondolod, veled ez nem szokott előfordulni? Akkor képzeld el a következő szituációt:

Ebédidőben egy salátabárba mész, ahol egységáron választhatsz bármelyik saláta közül – mindegy, hogy tonhalas, grillcsirkés vagy egyszerű csicseriborsós, ugyanannyit kérnek 10 dekáért, miközben te is tudod, hogy a húsos többet ér az egyszerű zöldségesnél. Mit választasz vajon, ha amúgy a csicseriborsót jobban szereted a grillcsirkénél? Konkrétan készült erre vonatkozó kutatás, amikor a válaszadók két lehetőség közül jelölhették meg a számukra kedvezőbbet:

A – kis csirkét is adok a csicseriborsóhoz, hogy jobban járjak a pénzemért

B – csak csicseriborsót veszek, hogy jobban élvezzem az ebédet

A résztvevők 98%-a, azaz majdnem mindenki egyetértett abban, hogy a B válasz a boldogság maximalizálásának legjobb módja. Természetesen van ebben logika, hiszen mindkét étel nagyjából egyformán egészséges, akkor mi értelme lenne azt választani, amit kevésbé kedvelünk? Mégis, amikor egy másik csoportot kérdeztek, melyik lehetőséget választaná, 78%-uk mondta, hogy csak csicseriborsót kérne. Mit jelent ez? Az emberek 20%-a hajlamos arra, hogy boldogságát a pénz, illetve a vélt vagy valós anyagi érdekek kedvéért feláldozza!

Akad még hasonló példánk: vegyük, mondjuk azt, hogy egy minden tekintetben kielégítő, boldog kapcsolatban élsz, ám nagyszerű párod kissé túlsúlyos. Egészsége érdekében javaslod neki, hogy kezdjen el valami mozgást és táplálkozzon egészségesebben. Hónapokig nem történik semmi. Ám egy szép napon izgatottan ér haza, és elmeséli, találkozott egy jóképű, izmos ismerőssel. A beszélgetés annyira motiváló volt számára, hogy hatására új életstílusba akar kezdeni, mellyel leadhat kilóiból. Ahogyan erről az új életről mesél, felismered, pont ugyanazt takarja, mint amit korábban már te is javasoltál: egészséges étkezést és mozgás gyanánt rendszeres úszást. Azaz párod mástól éppen azt a tanácsot fogadta kitörő lelkesedéssel, amit korábban te százszor elmondtál neki.

Mi teszel?

A – dühösen rámutatsz, hogy az ismerős semmi újat nem mondott

B – gratulálsz neki, hogy kitalálta a módját, hogyan érhetné el a célját

Ha őszintén magunkba nézünk, sokan bevallhatjuk, használtuk már életünkben a „Na, ugye, megmondtam! De te soha nem hiszel nekem! Bezzeg mások szavára rögtön adsz!!” mondatokat – vagy valami hasonlót. Kutatások szerint az emberek 86%-a adta meg a B választ a boldogság kulcsaként, mégis csak 72%-uk jelölte be, amikor arra kérdeztek rá, ők hogyan reagálnának az adott helyzetben. Azaz kb. 14% áldozza fel a boldogságot cserébe, hogy igaza legyen.

(Boldog akarsz lenni, vagy azt, hogy igazad legyen?)

Alapvető Boldogság Paradoxon

Legyinthetünk vagy vitatkozhatunk, hogy a fenti szituációk csekély jelentőséggel bírnak életünkben – és meglepődhetünk, ugyanez az attitűd sokkal nagyobb horderejű döntéseink meghozatalakor is mennyire jellemző.

Erre bizonyíték a Raj Raghunathan és Sunaina Chugani által közösen végzett kutatás eredménye, melynek során a egyetemistáknak mutattak két álláshirdetést: az egyik leírása szerint sokkal több külső, és nagyon kevés belülről fakadó előnnyel járt, pl. magas fizetés, magasabb stressz, több munkaóra stb. A másik állás pont ellenkezőleg, olyan munkakör volt, mely több élvezettel, könnyebb munkaórákkal, viszont kevesebb fizetéssel jár. Megkérdezték a hallgatókat, ha most diplomáznának, melyiket választanák. 57%-uk döntött a belső előnyök mellett a külsőségekkel szemben. Igen ám, de ma az emberek egész életükben azt hallják, „kövesd, ami boldoggá tesz, ami belső lényedből fakad” – így saját maguknak sem akarják bevallani, ha külső tényezők vagy az anyagiak befolyásolják döntésüket. Éppen ezért a projekt vezetői az úgynevezett projektív technikával is elvégezték a kutatást: arra kérdeztek rá, mit gondol a válaszadó, egy átlagos hallgató melyik lehetőséget jelölné meg? Csodák csodája, a válaszok jelentős eltérést produkáltak: csupán 19,8% mondta, hogy az átlag hallgató a belülről fakadó előnyökkel járó állást választaná! Hasonló eredmény született, mikor a munkaerőpiacra belépő végzős hallgatók valódi választásait elemezték ki.

Ezt a jelenséget nevezi Raj Raghunathan Alapvető Boldogság Paradoxonnak.

Az emberek vallják, hogy a boldogság nagyon fontos számukra, többet ér, mint a pénz, győzelem egy vitában vagy más külső haszon. Mégis úgy tűnik, igen gyakran megfeledkeznek erről, és könnyedén mondanak le saját boldogságukról a külsődleges célok érdekében.

Miért csorbítjuk a boldogságot, ha olyan fontos számunkra? Úgy tűnik, ennek három fő oka van:

1. számtalan negatív tévhit él a boldogsággal kapcsolatosan

2. nincs konkrétan meghatározva, mit is jelent a boldogság

3. médium/közeg maximalizálása

Három negatív tévhit a boldogságról

1. A boldogság ellustít. Ha boldog vagyok, miért dolgoznék keményen? Valójában tanulmányok sora ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja: a boldogság termelékenyebbé és sikeresebbé tesz. A boldogabb biztosítási ügynökök több biztosítást értékesítenek, a boldogabb alkalmazottak többet keresnek, a boldogabb, azaz optimista vezérigazgatók kedvezőbb munkakörülményt alakítanak ki, ami javítja a szervezeti produktivitást, vagy a boldogabb ütőjátékosok jobb ütési átlagot érnek el krikettben. Ennek oka, hogy ha boldogok vagyunk, kreativitásunk nő, jobbnál jobb ötletekkel állunk elő – ezt hívja Barbara Fredrickson, a University of North Carolina and Chapel Hill professzora a boldogság továbbgyűrűző hatásának.

2. A boldogság önzővé tesz. Ha én már boldog vagyok, miért is kellene másokkal törődnöm?

Azonban az derül ki, hogy amikor boldogok vagyunk, sokkal kevésbé vagyunk én-központúak, és sokkal önzetlenebbül viselkedünk. Nagyon egyszerű ezt nyakon csípni saját magunkon is: mikor nagyobb a valószínűsége, hogy családunkhoz kedvesek leszünk, és a kutyát sem billentjük fenéken – ha a munkahelyen aznap leordított a főnök, vagy ha éppen előléptettek? Tanulmányok kimutatták, hogy a boldog emberek többet önkénteskednek, kedvezőbben ítélik meg a többieket, nagyobb valószínűséggel osztoznak másokkal az őket ért szerencsén, adakoznak vagy adnak vért.

3. A boldogság csupán átmeneti érzés. Szóval azért értékeljük le a boldogságot, mert úgy véljük, úgyis csak átmeneti. De valóban igaz ez? Attól függ, hogyan definiáljuk. Ha a boldogságot érzékeink örömeként határozzuk meg, tényleg nem tarthat sokáig. Ha szeretetként vagy kapcsolódásként, akkor nagyobb az esélye, hogy jóval tovább tartson. De definiálhatjuk úgy is, amit Raj Raghunathan bőségnek hív: ez az az érzés, ami abból fakad, hogy hiszel benne, gondoskodnak rólad, és az élet a tökéletlenségeivel együtt tökéletes. Ez az érzés képes a legtovább kitartani.

Oké, de mi is az a boldogság?

A boldogságra mindannyiunknak egyfajta ajándékként kellene tekintenünk, látván mennyi pozitív hatása van ránk. Ed Diener professzor elmondása szerint kézzelfogható bizonyítékok (kutatási eredmények) támasztják alá, hogy összefüggés van a boldogság és az egészség, a szív-és érrendszeri betegségek valószínűsége vagy a várható életkor között – nem csupán egyéni, de regionális és országos szinten is. Ugyanígy párhuzam vonható a boldogság és karrier, a boldogság és a házasság sikere, illetve a boldogság és az önkénteskedés/jótékonykodás közé. Ha ez mind nem elég, objektivitásunkra is nagy hatással van.

Egy közös tanulmányban Raj Raghunathan és Yaacov Trope (New York University) kimutatta, hogy az emberek objektívebben reagálnak, jobban képesek kezelni az igazságot, mikor boldogok.

Hát akkor miért is vagyunk saját magunk ellenségei?

A negatív tévhitek mellett a másik oka boldogságunk háttérbe szorításának, hogy elfelejtjük konkrétan meghatározni jelentését. A helyzet az, hogy ha valami nincs pontosan definiálva, hajlamosak vagyunk alábecsülni vagy kevésbé értékelni – ezt hívják jártassági vagy gördülékenységi hatásnak (fluency effect). Egész egyszerűen jobban kedveljük azokat a dolgokat, amelyeket könnyebben megértünk. Az pedig logikus, hogy nehezebb felfogni valamit, ami nincs is teljesen definiálva.

Példaként arra, hogy valóban a könnyebben megfogható, jobban látható dolgokra szeretünk fókuszálni, álljon itt egy kis történet a híres szúfi bölcsről, Naszreddin hodzsáról:

„Egy gyűrűje volt a hodzsának, eltévedt valahogy a szobájában. Keresi, keresi, sehogy se tud ráakadni. Fogja magát, kimegy a szobájából és a háza előtt, az uccán kezd keresgélni. Kérdezi a szomszédja, hogy mi után kutat olyan nagyon.

- Elveszítettem bent a gyűrűmet, azt keresem, - feleli a hodzsa.

- Ha bent veszítetted el, mért keresed idekint? - kérdi a szomszédja.

- Azért, mert odabent a szobában már sötét van, - válaszolt a hodzsa.”

(Kúnos Ignác: A török hodzsa tréfái - Terebess Kiadó, Budapest, 1997)

A boldogság leértékelésének harmadik és utolsó módja az, amit a kutatók a médium/közeg maximalizálásának hívnak (medium maximization). Gyakran feledkezünk meg arról, milyen életet is akarunk élni, azon kapjuk magunkat, hogy a médiumokat kergetjük és halmozzuk, melyek csupán eszközök lennének fő célunk elérésében.

A pénz egy klasszikus médiuma ennek. Önmagában a pénz nem sokat ér, csak papírfecni – az egyetlen oka, hogy pénzre vágyunk, az, amit meg lehet venni rajta: ház, nyaralás, gyógyszerek vagy könyvek. Egy mondás szerint a pénz az, amit megvehetsz rajta – mégis sokan megfeledkezünk erről, és úgy futunk a pénz után, mintha a vagyon gyarapítása lenne a végső célunk. Ha ismét megnézzük a listát, mit kívánnak az emberek a jó tündértől, láthatjuk, nem csak a pénz vonja el figyelmünket a boldogságról, épp ilyen téves cél lehet a státusz és a hírnév. Ráadásul legtöbbször észre sem vesszük, hogy kedvükért épp a boldogságunkról mondunk le.

(Pénzen nem vehető meg a boldogság, de azok a dolgok igen, amik boldoggá tesznek)