1. boldogságépítő szokás: helyezd előtérbe, de ne hajszold a boldogságot!

Ha az előző posztban a boldogság ellen elkövethető első vétket néztük meg, most legyen szó ennek "ellenmérgéről" is! A kifejezetten boldog emberek egyik szokása, hogy első helyre rangsorolják, ám nem kergetik a boldogságot. Azaz döntéseikben tudatosan helyezik a boldogságot az élet egyéb céljai elé. Hogyan? Rendszeresen emlékeztetik magukat a boldogság prioritására, különösen akkor, amikor az életüket befolyásoló fontos döntéseket kell meghozniuk. Ez a prioritás távoli világítótoronyként jelzi az irányt, és elég csak bizonyos időközönként ellenőrizni, jófelé tartunk-e.

Valószínüleg te is hasonlítasz a többi emberre abban, hogy a legfőbb célod az életben, eképpen a legtöbb cselekedeted mögött megbújó ok, hogy egy boldogabb, kiteljesítőbb és értelemmel telibb életet élhess. Ha erre emlékezteted is magad, mielőtt döntéseidet meghoznád, kevésbé leszel fogékony az alapvető boldogság paradoxon elkövetésére. Vagyis nem fogod feláldozni a boldogságodat más célok oltárán.

Ne felejts el boldog lenni!

Vajon ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban emlékeztetjük magunkat arra, hogy boldogságot támogató döntéseket hozzunk, annál boldogabbak is leszünk? Nem igazán. Bár jó és fontos dolog észben tartani, a boldogságot mégsem szabad aktív figyelemmel kísérni vagy kergetni, mert ha így teszünk, éppen gyengülni fog a hatása. Miért? Mert ha túl elszántan űzzük a boldogságot, hajlamosak leszünk aktuális érzéseinket folyton összehasonlítgatni azzal, hogy milyen boldognak is szeretnénk magunkat érezni. És mivel általában az ideálisan elképzelt szintnél kevésbé érezzünk magunkat boldognak, végül ott kötünk ki, hogy azért búsulunk, mert nem vagyunk olyan boldogok, amilyenek lenni szeretnénk. Ezt több kutatás is bizonyítja, például Kelly McGonigal hasonló témával foglalkozó tanulmánya. Ő arra az eredményre jutott, hogy az egyetlen dolog, ami rosszabb annál, hogy stresszelünk valamin, az, ha befeszülünk azon, hogy stresszelünk. Ez valójában annál is jobban csökkenti hatékonyságunkat, mintha egyszerűen csak elfogadnánk a stresszt.

Na, de akkor mit tegyünk? Érdemes észben tartanunk a célt: hozzunk boldogságot támogató döntéseket, de utána már ne figyeljük folyamatosan a boldogságszintet. Ez sok tekintetben hasonlít ahhoz, hogy helyezzünk rá hangsúlyt, de ne erőltessük az alvást. Amikor szinte megszállottan várjuk, hogy egy jót aludhassunk végre, kevésbé valószínű, hogy sikerül álomba merülnünk. Sőt, mi több, ha folyamatosan azt kérdezgetjük magunktól, mikor fogunk végre elaludni, vagy azt mondogatjuk: na, most majdnem elaludtam már – a legjobb módja, hogy ébren tartsuk magunkat. Ehelyett a leghatékonyabb megoldás, ha olyan életmódot követünk vagy teszünk a magunkévá, amely segíti a pihentető alvást. Például rendszeresen sportolunk, este már nem ülünk gép elé, egészségesebben táplálkozunk vagy elsajátítunk egy relaxációs technikát - és határozottan kerüljük az esti veszekedést azon, melyik TV-csatorna menjen.

Látható tehát, hogy az első boldogság-bűn „ellenmérege” egy elég egyszerű szokás: helyezzük előtérbe, de ne kergessük a boldogságot! De egész pontosan hogyan is lehet ezt a szokást elsajátítani? Az egyik nyilvánvalóan elengedhetetlen dolog pontosan tudni, mit jelent számunkra a boldogság. Józan ésszel könnyen belátható, hogy ha nem vagyunk tisztában vele, egyáltalán mi nekünk a boldogság, hogyan is tudnánk nagyobb prioritást adni neki? Más szóval tehát először definiálnunk kell a boldogságot – mivel az minden ember számára mást és mást jelent.

Hogyan kezdjünk hozzá? Segítségként álljon itt a boldogság öt különböző definíciója:

1. A boldogság felfogható érzékszervi élvezetként. Erről mindenki tudja, mit jelent: a boldogság egyenlő a „bulizással”, jó ételekkel, finom borokkal, fantasztikus masszázzsal vagy csodálatos utazással stb.

2. Másodszor a boldogságot tekinthetjük hübrisztikus (önhitt) büszkeségnek. Ezen definíció szerint a boldogság egyenlő azzal, amikor másokat felülmúlunk, lekörözünk, vagy náluk felsőbbrendűek vagyunk. Azaz attól leszünk boldogok, ha megkapjuk a legjobb munkát, a főnyeremény férjet vagy feleséget, vagy bármi miatt úgy érezzük, többek vagyunk másoknál.

3. Lehet a boldogságra valódi büszkeségként is tekinteni. Ebben a megközelítésben a boldogság egyenlő azzal, hogy folyamatos fejlődést mutatunk egy adott területen, és haladunk a kiválóság felé. Ilyenkor korábbi énünkhöz hasonlítjuk magunkat, és attól érezzük boldognak magunkat, ha valamiben egyre jobban vagyunk.

4. Negyedszer, a boldogságot szeretetként vagy kapcsolódásként is meg lehet határozni. Akkor vagyunk boldogok, ha valaki, például a barátunk, nagymamánk vagy akár a házi kedvencünk iránt szeretetet, kapcsolódást érzünk. De ez igaz lehet tevékenységekre (gitározás, sport, makettezés) vagy akár eseményekre, például egy varázslatos naplemente élvezetére is.

5. Végül a boldogság lehet valami olyasmi is, amit talán bőségként lehet megfogalmazni. Ez az az állapot, amikor úgy érezzük, mindenünk megvan, ami szükséges, és az élet a tökéletlenségeivel együtt úgy tökéletes, ahogy van. Ilyenkor úgy látjuk, hogy az előttünk álló kihívások az életet érdekesebbé, nem pedig fenyegetővé teszik.

A boldogságot sem az érzéki élvezetekkel, sem a hübrisztikus büszkeséggel nem azonosítanám. Ennek oka, hogy az érzékszervi örömökkel vagy másokhoz mért büszkeséggel összefüggő boldogságot elég nehéz hosszútávon fenntartani. Mindannyian tudjuk, hogy az élvezetek nem tarthatnak örökké, és ugyanez igaz a büszkeségre is: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18) Érdemesebb tehát a boldogságot a három másik érzelemtípus valamelyikével, azaz a valódi büszkeséggel, szeretettel/kapcsolódással vagy a bőséggel definiálni.

Definiáljuk a boldogságot, és építsük be életünkbe!

Az első gyakorlat, mellyel tehetünk egy lépést boldogságunk megerősítése vagy javítása irányába, a kívánt érzés pontos meghatározása, majd életünkbe való beépítése. Ahogyan a feladat elnevezése is utal rá, két elemből áll a dolog. A boldogság meghatározása annyit tesz, hogy pontosan definiáljuk, mit is jelent számunkra ez a fogalom. A boldogság életünkbe való integrálása során pedig beazonosítjuk, összeszedjük azokat a dolgokat, melyek oly módon tesznek minket boldoggá, ahogyan szeretnénk, ahogyan korábban meghatározzuk.

Hogyan lehet meghatározni a boldogságot? Az előző bekezdésben szerepelt öt definíción kívül (érzékszervi élvezetek, hübrisztikus büszkeség, valódi büszkeség, szeretet/kapcsolódás, bőség) Barbara Fredrickson, a University of North Carolina and Chapel Hill professzora az alábbi megfogalmazásokat is ide sorolja:

- A boldogság mint öröm. Ez nagyon hasonlít a bőség fogalmához, mivel az öröm abból a meggyőződésből fakad, hogy mindenem megvan, ami a boldogságomhoz szükséges. Azaz az életem bizonyos tekintetben már most bőséges.

- A boldogság mint derű. A derűnek a nyugalom és higgadtság érzéséhez van köze. Barbara Fredrickson professzor és kollégái úgy találták, hogy a derű a második leggyakrabban tapasztalt pozitív érzelem az öröm után.

- A boldogság mint érdeklődés. Az érdeklődés itt az jelenti, amikor valamivel foglalkozunk, belemerülünk, elköteleződünk iránta, legyen szó akár egy konkrét tárgyról, személyről vagy tevékenységről. Ez az érzés szorosan kapcsolódik a kíváncsisághoz. Úgy is felfoghatjuk, hogy az érdeklődés és a kíváncsiság ugyanazon érem két oldala – mindig együtt járnak.

- Végül a boldogságot azonosíthatjuk a szórakozással vagy nevetéssel is. Mindannyian tudjuk, hogy a boldog emberek könnyen és sokat nevetnek. De ennek a fordítottja is igaz: a nevetés növelheti a boldogság szintjét. Akit ez részletesebben is érdekel, Robert Provine Laughter: A Scientific Investigation (=Nevetés: egy tudományos kutatás) című munkájában utánaolvashat, amely jó áttekintést ad a nevetésnek a boldogság szintjére gyakorolt hatásáról.

Jöjjön az elmélet után a gyakorlat, hogyan is lehet mindezt kamatoztatni saját életünkben. Immár rendelkezésünkre áll néhány definíció, mellyel ki tudjuk fejezni, nekünk mit jelent a boldogság – gondold át te is ezeket, és fogalmazd meg, melyiket érzed magadra nézve a legtalálóbbnak. Ha ezzel megvagy, és összeállt a fejedben a saját boldogság-definíciód, máris sokkal előrébb jársz, mint az emberek többsége! Ezt követően írj össze pár olyan dolgot, melyek az általad leírt boldogságot idézik elő benned! Hogy példával is segítsek, megemlítem Raj Raghunathan meghatározását, mellyel én is könnyen tudok azonosulni: „A boldogság az, amikor vidám és könnyű szívű vagyok, de nem a másokkal való együttérzés vagy racionalitás kárára.” És mikor sikerül igazán élénken, plasztikusan átélnem ezt az érzést? Például futás közben, főleg, ha kis eső permetez, jó zene megy a fülemben, vagy amikor egy habos kávéval pár percre kiállok a kertbe és körbenézek a virágokon, de hasonló élményben van részem, amikor kötök egy szép kendőt, a gyerekekkel kirándulunk – és akkor is, amikor belelendülök ennek a cikksorozatnak az összeállításába :).

Ha eddig eljutottál – és kipróbáltad a tanácsaimat –, gratulálok! Nem csak saját boldogság-definíciódat tartod a kezedben, de listát is azokról a dolgokról, melyek segítenek átélni az érzést. Máris van egy igazán jó okod a boldogságra! Ha időről időre tudatosan felidézed a listán szereplő tételeket, és igyekszel úgy alakítani az életedet, hogy egyre több elem egyre gyakrabban jelenjen meg napjaidban, akkor rengeteget tettél önmagadért. Nem kell csüggedni, ha valamire mostanában nincs elég időd, lehetőséged vagy pénzed, csak tarts észben, és lehet, hogy kicsit más formában vagy gyakorisággal, de mégis be tudod majd illeszteni a hétköznapokba.

Készíts egy listát a dolgokról, amelyek boldoggá tesznek. Készíts egyet a dolgokról, melyeket mindennap megteszel. Hasonlítsd össze a listákat. Módosítsd ennek megfelelően.

1. boldogság-bűn és az 1. boldogságépítő szokás összegzése

A cikksorozat első részében említett léggömb metaforában a lufi mérete azt ábrázolja, mennyire vagyunk boldogok, a lyukak pedig a boldogság ellen elkövetett vétkeink szimbólumai, melyek a léggömb leeresztéséhez vezetnek. Boldogabbá válásunk egyik módja, ha ezeket a lyukakat beragasztjuk, azaz megszabadulunk a káros attitűdöktől. A másik lehetséges út a lufi pumpálása, ami annyit tesz, hogy igyekszünk elsajátítani a különösen boldog emberek szokásait. Az 1. boldogság-bűn a boldogság leértékelése. Hogyan követjük el ezt a vétket nap mint nap? Azzal, hogy alávetjük magunkat az alapvető boldogság paradoxonnak – azaz rutinszerűen áldozzuk fel boldogságunkat egyéb célok érdekében. De miért is becsüljük alá saját boldogságunkat, mikor az egyik legfontosabb dolognak tartjuk az életben? Ennek három oka van: 1. negatív előítéleteket kapcsolunk a boldogsághoz 2. nem fogalmazzuk meg konkrétan a boldogság mibenlétét 3. maximalizáljuk a médiumot (közvetítőanyagot).

Az első boldogság-bűn leküzdésének módja, ha elsajátítjuk és megerősítjük az első szokást: a előtérbe helyezzük, ám nem űzzük a boldogságot. A kérdés, hogyan lehet ezt az attitűdöt magunkévá tenni és begyakorolni? Az első feladat segítségével, azzal, hogy pontosan definiáljuk a boldogságot, majd a meghatározást beépítjük életünkbe. Ahogyan már szó volt róla, nem érdemes a boldogságot érzékszervi örömökkel vagy büszkeséggel azonosítani. Nem mintha bármi erkölcsi ellenvetésünk lehetne ezen érzésekkel szemben, egyszerűen azért, mert hosszútávon nem fenntarthatók. Ugyanezen okból sokkal praktikusabb a boldogságot inkább a bőség fogalmával megközelíteni. A gyakorlat második részében lehet beazonosítani azokat a dolgokat, embereket, tárgyakat vagy tevékenységeket, amelyek segítenek abban, hogy a boldogságot az általunk meghatározott módon tapasztaljuk meg, éljük át.

A médium maximalizálásának egyik oka, hogy a boldogsághoz vezető dolgok, tárgyak, materiális javak eltántorítanak az útról, és menet közben éppen magáról a boldogságról feledkezünk meg. Ez ellen jó orvosság, ha időről időre emlékeztetjük magunkat arra, mit akarunk végső soron az életben elérni: nem a közvetítő eszközöket, melyek a boldogsághoz visznek, hanem a boldogságot magát. Más szóval bizonyos értelemben vissza kell térnünk a gyermeki viselkedéshez – ahhoz az életérzéshez, mikor pár bottal, kaviccsal egész világokat varázsoltunk magunk köré, és tökéletes flow-ba kerültünk egy kartondobozból kialakított kisautót vezetve.

Végül a harmadik és utolsó ok, amiért boldogságunkat hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani, a hozzá kapcsolt negatív előítéletekből fakad. Ezek alapján úgy hihetjük, hogy a boldogság önzővé vagy lustává tesz, és amúgy sem tart sokáig. Remélhetőleg ha boldogságot valódi büszkeségként, szeretetként/kapcsolódásként vagy bőségként definiálod, te is rájössz, hogy a fenti tévhiteknek egyáltalán nincs valóságalapja.

Ha elolvastad – és életedbe beemelted – az eddigi posztok tartalmát, már biztosan betapasztottál egy-két lyukat boldogságod léggömbjén. Remélem, a következő részeknél is velem tartasz!