Mitől függ a boldogság?

Kicsit elkanyarodva Raj Raghunathan gondolataitól, most a boldogság, illetve boldogságkutatás alapvető, mondhatni kardinális kérdését teszem fel, mely biztosan sokakat izgat:

Mitől függ a boldogság?

Az egyik elismert és közismert boldogság-szakember, Sonja Lyubomirsky, Ken Sheldonnal és David Schkadével közös kutatásában arra jutott, hogy alapvetően három dolog határozza meg, mennyire vagyunk boldogok az életünkben.

1. öröklött tulajdonságok

2. körülmények

3. szándékos tettek, szokások

Lyubomirsky szavaival:

"A diagram jobb alsó része mutatja, hogy az emberek boldogságszintje közötti különbségeknek meglepő módon 50 százaléka a gének által meghatározott öröklött tulajdonságaiknak és lehetőségeiknek köszönhető. Ez a felfedezés az egy- és kétpetéjű ikrekkel végzett egyre növekvő számú kutatásokból származik, melyek szerint mindannyiunkban kódolva van egy bizonyos boldogsági szint, amelyet az édesanyánktól vagy az édesapánktól, illetve mindkettőjüktől örököltük. Ez a boldogságunk alapszintje, amelyhez még a nagy visszaeséseket és nagy diadalokat követően is mindig visszatérünk... A boldogság alapszintje olyan, mint a testsúly alapszintje. Vannak szerencsés emberek, akik nem hajlamosak a hízásra: még úgy is könnyedén tartják a súlyukat, hogy semmiféle erőfeszítést nem tesznek ennek érdekében. Ezzel szemben másoknak hihetetlenül sokat kell dolgozniuk, hogy a kívánt szinten tartsák a súlyukat, és elég csak egy kicsit elengedni magukat, máris felszednek néhány kilót."

Na, de mi a helyzet a körülményekkel? Azzal, hogy hova születtünk, milyen anyagi, társadalmi helyzetben vagyunk, vagy milyen egészségi állapotnak örvendhetünk? Számít-e, ha szerető család vagy nagy baráti társaság vesz körül? A válasz enyhén szólva meglepő:

"... a boldogságszintünk közötti különbségeknek csupán 10 százalékát magyarázzák a körülményeink vagy a helyzetünk, tehát hogy gazdagok vagy szegények, egészségesek vagy betegek, szépek, vagy átlagosak vagyunk-e, hogy házasságban élünk-e, vagy elváltunk, és így tovább... Egy széles körben ismert vizsgálat például kimutatta, hogy a leggazdagabb amerikaiak, akik éves szinten tízmillió dollárnál is többet keresnek, alig magasabb boldogsági szintről számolnak be, mint a saját irodai alkalmazottaik és kétkezi munkásaik. S bár a házasemberek boldogabbak, mint az egyedülállók, valójában a házasság is csak kismértékben fokozza a boldogságot; például tizenhat országban a házasemberek 25, az egyedülállók 21 százaléka jellemezte magát a „nagyon boldog” jelzővel."

Rendben, de ez még mindig csak 60%. Mi lehet még a fentieken túl, ami a boldogságunkra hat?

Az a bizonyos 40%

Nézzük meg, mit mond erről Lyubomirsky:

"... az eredmény arra enged következtetni, hogy ha leszámítjuk az öröklött lehetőségeinket (vagyis hogy kik vagyunk) és életünk sokszínű és összetett körülményeit (vagyis hogy mikkel kell szembenéznünk), akkor még mindig marad 40 százaléknyi különbség a boldogságunk szintjei között, amit nem magyaráztunk meg. Vajon miből tevődik össze ez a 40 százalék? A génjeink és a helyzetünk mellett még mindig van egy kritikus tényező: a viselkedésünk. A boldogsághoz vezető út lényege tehát nem az öröklött tulajdonságaink megváltoztatásában (ez egyébként is lehetetlen) és nem a körülményeink megváltoztatásában rejlik (vagyis ne gazdagságra, vonzó külsőre vagy kedvesebb kollégákra akarjunk szert tenni, hiszen ez nem éri meg), hanem sokkal inkább a szándékosan végzett mindennapi tevékenységeinkben. Ne felejtsük, a diagramunk azt szemlélteti, hogy 40 százaléknyi lehetőség felett hatalmunk van. 40 százaléknyi terünk van tehát a manőverezésre, ennyivel növelheti vagy csökkentheti a boldogságunk szintjét az, hogy mit teszünk a mindennapokban, és hogyan gondolkodunk. Ez nagyszerű hír! Azt jelenti, hogy mindannyian sokkal boldogabbak lehetnénk, ha alaposan megvizsgálnánk, hogy pontosan hogyan szoktak viselkedni a nagyon boldog emberek."

A nagyon boldog emberekre pedig általában (a kutatók megfigyelése szintén ezt támasztja alá) a következő dolgok mondhatók jellemzőnek:

• Sok időt szánnak a családjukra és a barátaikra; ápolják és élvezik ezeket a kapcsolatokat. • Nem kényelmetlen nekik kifejezni a hálájukat mindazért, amijük van. • Sokszor ők sietnek elsőként munkatársaik vagy idegenek segítségére. • Optimistán tekintenek a jövőbe. • Élvezik az élet gyönyöreit, és igyekeznek a jelenben élni. • Heti, sőt napi rendszerességgel végeznek testmozgást. • Mélyen elkötelezettek életre szóló céljaik és ambícióik mellett (például harcolnak a csalások ellen, barkácsolnak, vagy tovább adják a gyermekeiknek azokat az értékeket, amelyekben mélyen hisznek). • Végül, de nem utolsósorban: a legboldogabb embereknek is megvannak a maguk feszültségei, válságai, sőt tragédiái. Ilyen körülmények között éppen annyira kibillenhetnek egyensúlyukból és szenvedhetnek, mint Ön vagy én, ám az ő titkos fegyverük az a tartás és erő, amelynek segítségével megbirkóznak a kihívásokkal.

Azt hiszem, ezt elég jó hallani: megfelelő ismeretekkel, kitartó gyakorlással, szokásaink átírásával nagy mértékben fokozhatjuk boldogságunkat - a változás lehetősége a kezünkben van! Persze ehhez is legalább olyan elszántság, akarat és rendszeresség kell, mint mondjuk az izmos test kidolgozásához - de akinek van hozzá kedve, és velem tart az úton, biztosan megtapasztalja a folyamat jótékony hatását.

Hajrá! :)

Forrás: Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok?