Okos bizalom - az 5. boldogság-bűn ellenszere

(Grafika: Susa Talan - www.susatalan.com)

"A legjobb módszer, hogy megtudd, megbízhatsz-e valakiben, ha megbízol benne"

/Ernest Hemingway/

Az okos bizalom gyakorlásának három stratégiája

Ha olvastad az előző bejegyzést, talán már ki is töltötted a kérdőívet, némi képet kapva arról, hogy állsz a többi emberrel szembeni bizalom tekintetében. Legyen az eredmény akár magas, akár alacsony bizalmi szint, mindenkinek jól jöhet pár tipp, hogyan gyakorolja az okos bizalmat, vagyis ne legyen túlságosan naiv vagy akár felelőtlen. Erről az attitűdről lesz most szó.

Ahogyan már említettem, az okos bizalom annyit tesz, hogy oly módon bízunk meg másokban, amivel maximalizáljuk a bizalom előnyeit, miközben minimálisra csökkentjük a lelki (de akár a fizikai vagy anyagi) sérülés esélyét. Ha az átlagemberek közé tartozol ebben a kérdésben, a kérdőív kitöltése során valószínűleg azzal szembesültél, hogy másokba vetett bizalmad kissé alacsonyabb, mint amennyire a boldogság maximalizálása szempontjából ideális lenne. Esetedben tehát az okos bizalom elsajátítása azt jelenti, hogy képes legyél a jelenlegi szintnél jobban bízni az emberekben. Természetesen senki nem kívánja, hogy ezt addig fokozd, amíg hamis illúziókba nem kergeted magad, vagy anyagi/fizikai/lelki károsodást nem kockáztatsz. Pusztán hagyd a mérleget egy kicsit a proaktív bizalom irányába billenni, anélkül, hogy túllendülne. Hogyan lehet ezt elérni? Lássuk hát!

A proaktív bizalom elérésének első stratégiája, hogy emlékeztetjük magunkat arra, hogy az emberek valójában sokkal megbízhatóbbak, mint a legtöbben gondolnánk róluk. Ahogyan a Helliwell professzor által ismertetett “elhagyott pénztárca” kísérlet is jól mutatja, legtöbben kisebb valószínűséggel hisszük, hogy polgártársaink visszaadnák az elejtett pénztárcát, mint ahogyan a valóságban történik. Ha emlékezteted magad, hogy ösztöneid szerint az indokoltnál bizalmatlanabbul viselkedsz másokkal, sokat segít a bizalmatlanság leküzdésében és a proaktív bizalom elérésében. Ne feledd azt se, hogy amikor proaktív bizalommal fordulsz feléjük, az emberek valószínűleg megbízható viselkedéssel fognak reagálni (többek között a bennük felszabaduló oxitocin miatt is). Amennyiben legközelebb, amikor lehetőséged adódik a bizalom kipróbálására, emlékezteted magad a fenti két kutatás eredményeire, könnyebben tudod majd a proaktív bizalom elvét követni.

A második stratégia, ami szintén a proaktív bizalom fejlesztését célozza meg, kifejezetten annak rejtett előnyeire fókuszál. Ahogyan korábban említettem, a proaktív bizalom két fontos közvetett hasznát gyakran fel sem ismerjük:

1. segít nekünk, hogy megbízható emberek közösségét építsük ki magunk körül, és ha egy ilyen közösségben élhetünk, az nyilvánvalóan növeli boldogságszintjüket.

2. ha proaktívan bízunk a többiekben, hozzájárulunk a kölcsönös bizalom fejlesztéséhez a társadalmon belül, annak, felismerése pedig, hogy ebben szerepet tudunk játszani, szintén emeli a boldogságszintünket.

Az okos bizalom harmadik stratégiája arra szolgál, hogy csökkentse a belőle fakadó átverés vagy keletkező károk esélyét. Amikor megelőlegezzük a bizalmat, természetes módon tesszük ki magunkat annak a veszélynek, hogy esetleg becsapnak minket. Ezt egyszerűen nem lehet elkerülni – hasonlít ahhoz, amikor nagyobb kockázatot vállalsz a sportban. Tegyük fel, hogy le akarsz siklani egy fekete pályán – persze, hogy nagyobb esélyed van a sérülésre! Ez azt jelenti, hogy egy olyan taktikára van szükséged, mellyel minimalizálod a megcsalásból/átverésből fakadó pszichológiai sérüléseket – nehogy a végén még kevésbé bízz az emberekben, mint valaha. Mit lehet ez ügyben tenni? Hasznos lehet új perspektívából ránézni a dolgokra. Az első nézőpontváltás az, amikor felismered, hogy – legalábbis anyagi téren – valószínűleg sokkal jobb helyzetben vagy, mint a világ lakosságának legnagyobb része (még ha esetleg adott pillanatban nem is így érzed). Más szóval – hangozzék bármilyen drasztikusan is – relatív értelemben könnyebben megengedheted magadnak, hogy alkalomadtán rászedjenek, mint amennyire ez másoknak belefér. Mi történik, ha egy taxisofőr vagy egy pincér átvág párszáz forinttal? A te pénztárcádat ez valószínűleg nem terheli meg annyira, mint amennyire megérezné, mondjuk, egy közép-afrikai földműves. De nem csak így lehet felfogni a dolgot. Ha te vagy én, akik a világ lakosságának nagy részénél jobb színvonalon élünk, nem tesszük hozzá a magunkét a társadalom bizalmi szintjének emeléséhez, hogyan várhatnánk el ugyanezt másoktól? Ez a felismerés is segíthet a kockázat vállalásában. A második dolog, ami szintén segíthet, ha fenntartod a jogot, hogy felelősséget háríts azokra, akik visszaéltek bizalmaddal, azaz valamilyen formában számon kérjed őket. Ez nem bosszúállást jelent, hanem azt, hogy megérezzék felelősségüket egy fontos közös érték, az emberek közötti bizalom veszélyeztetésében. Ha úgy döntesz, követed ezt az elvet, néha – legnagyobb meglepetésedre – azt fedezed fel, hogy amit átverésként éltél meg, tulajdonképpen kommunikációs félreértés volt csupán.

Paul Piff, a University of California at Berkley professzora és kollégái egy kutatásukban a következő eredményre jutottak: gyakran azok, akik anyagilag rosszabbul állnak, kedvesebbek, könyörületesebbek és figyelmesebbek, mint akik jobban el vannak eresztve. A kísérletben 10-10 dollárt adtak egy közösség gazdag és szegény tagjainak, és azt mondták nekik, meg is tarthatják a pénzt, vagy ha akarják, megoszthatják az összeget egy idegennel. Arról is tájékoztatták őket, hogy az egész teljesen anonim módon zajlik, soha nem fognak ezzel az idegennel találkozni. Ezután a kísérletvezetők figyelték, mi fog történni. Az derült ki, hogy azok, akik évi 25 000, vagy akár 15 000 dollár alatti összeget kerestek, 44%-kal többet adtak a 10 dollárból az idegennek, mint azok, akik 150-200 000 dollárt visznek haza évente. Egy másik kíséreltben azt vizsgálták a kutatók, ki mennyire hajlamos a játék során csalni. Egy számítógépes játékot úgy állítottak be, hogy a kockával egyszerűen nem lehetett egy bizonyos pontszám fölé dobni. Nem lehetett 12 pontot meghaladni, mégis, minél gazdagabb volt a résztvevő, annál inkább nőtt a valószínűsége, hogy megpróbálja manipulálni az eredményt az 50 dolláros készpénz jutalom elnyerése érdekében. Mellbevágó eredmények, nem igaz? Ha erre gondolsz, amikor esetleg mégis becsap egy szerényebb körülmények között élő embertársad, máris könnyebb neki megbocsátani, mert tudod, nagy átlagban ennek pont a fordítottja jellemző. Másik bizonyítékként álljon itt egy videó, melyet Josh Paler Lin készített, hogy megnézze, mihez kezd egy hajléktalan az adománypénzzel. Josh találomra kiválasztott egyet az utcán élők közül, majd 100 dollárt adott neki, és rejtett kamerával követte, mit fog csinálni:

Amikor a hajléktalan egy italboltba lépett be, Josh azt hitte, beigazolódik, amit általában a társadalom peremén élő emberekről gondolunk – azaz italra és cigire fogja költeni a pénzt. Azonban ételt vett rajta, és megosztotta sorstársaival. Mikor Josh leleplezte magát, és szóba elegyedett Thomasszal, az is kiderült, hogy nevelőapja súlyos betegsége és ápolása miatt Thomasnak ott kellett hagyni a munkáját, majd amikor nevelőapja, két héttel később pedig édesanyja is meghalt, a lakást is elvesztette, így került az utcára. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy valaki önhibáján kívül, nem lustaság, alkohol vagy drogok, hanem betegség vagy válás miatt jut ilyen helyzetbe.

Tehát azokban az esetekben, amikor valaki átvert téged, jó módszer lehet eszedbe idézni a fentieket, hogy (jogos) sérelmeden hamarabb túljuss. A megbocsátás gyakorlata nagy mértékben képes enyhíteni ezt a fájdalmat. Sok kutatás kimutatta már, hogy a megbocsátás emeli a boldogság szintjét, vagy legalábbis csökkenti a negatív érzéseket. Az egyik kísérletet 65 feletti nők bevonásával végezték, akik valamilyen negatív személyes tapasztalat során sérelmet éltek meg. Egy részüket a megbocsátással foglalkozó, míg a többieket a kontrollcsoportba osztották be. Mindkét csoport tagjai nyolc héten keresztül heti egy alkalommal találkoztak. Azoknak, akik a megbocsátással foglalkozó csoporthoz tartoztak, tréninget tartottak a megbocsátás módszeréről, míg a kontrollcsoport tagjai számára nem biztosítottak ilyen kurzust. Az eredmények azt mutatták, hogy összehasonlítva a kontrollcsoporttal, a szorongás szintje lezuhant, az önbecsülés szintje pedig jelentősen emelkedett azok körében, akik a megbocsátást gyakorolták.

A nagy kérdés természetesen az, hogyan tudsz megbocsátani valakinek, aki összetörte a bizalmadat. Személyes tapasztalatból mondhatom, de sok kutatás szintén azt támasztja alá, hogy hasznos lehet a következő elvek mentén gondolkodva megpróbálni empatikusan megérteni, miért kényszerült az adott illető arra, hogy becsapjon. Ha felidézzük a korábbi bejegyzést az emberekben mélyen gyökerező vágyról, hogy szeressenek, szeretve legyenek és adakozzanak, joggal feltételezzük, hogy a csalárd fél nem lehet igazán boldog tettétől. „Árulása” azt is jelenti, hogy nem tudja, nem ismeri fel a bizalom igazi jelentőségét a boldogságban. Hogy kicsit még nehezebbé tegyük ezt a megbocsátás dolgot, érdemes arra is figyelni, hogy a fenti gondolatok lejátszása közepette ne érezzük magunkat erkölcsileg felsőbbrendűnek a minket átverő személynél. Figyelmeztessük magunkat: könnyen előfordulhat, hogy mi is jártunk már ebben a cipőben, és viselkedtünk hasonlóképpen valaki mással. Hálával tölthet el a tudat, hogy most megvan mindenünk ahhoz, hogy ne legyünk rákényszerülve mások átverésére. Ez a fajta gondolatmenet (melyben próbáljuk megérteni annak a körülményeit, aki rászedett bennünket, illetve emlékeztetjük magunkat arra, hogy nagyjából jól mennek dolgaink) lehetővé teszi, hogy megbocsátóan viselkedjünk. Természetesen a megbocsátás gyakorlása még számtalan más aspektust tartalmaz, de idő és hely hiányában ebbe most nem megyek bele részletesebben – viszont érdemes esetleg tovább olvasni a témában, vagy keresni egy vonatkozó tanfolyamot.

Összefoglalva tehát: az okos bizalomnak három fő taktikája van. Az első kettő abban segít, hogy nagyobb proaktív bizalommal legyünk embertársaink felé.

1. Ne feledjük, az emberek megbízhatóbbak, mint amilyennek hisszük őket – különösen, ha előre megajándékozzuk őket bizalmunkkal.

2. Ne feledjük, hogy amikor proaktívan bízunk másokban, az a befektetés nem csak saját, de környezetünk boldogságának javítását is célozza.

3. Az átverésből fakadó pszichológiai sérülés enyhítése.

Ennek egyik módja, felismerjük: az emberiség szerencsésebb hányadához tartozunk, és ki más kezdje a bizalom gyakorlását, ha nem mi. A másik fontos dolog, hogy elhatározzuk, a bizalmunkkal visszaélő embert felelőssé tesszük tettéért. Természetesen nem valami bosszú formájában, hanem oly módon, ami lehetőség szerint megérteti vele is, milyen fontos a bizalom mindenki boldogsága szempontjából. Az utolsó taktika pedig a megbocsátás gyakorlása azok irányába, akik rászedtek bennünket.

Remélem, lesz kedved és bátorságod kipróbálni, hogyan működik ez a gyakorlatban, és azt is remélem, hogy megtapasztalod, miképp fokozza a boldogságot a proaktív bizalom.