Félig üres, vagy félig tele?

(- Áhh, félig üres! Egyértelműen félig üres! - Csak figyeld, mit mondasz! Az állandó pesszimizmusod!)

Az előző bejegyzést azzal zártuk, hogy a boldogság maximalizálása szempontjából a szenvedélymentes törekvés a célokra, más szóval a különösen boldog emberek 6. szokása a legjobb módszer. Ez a megközelítés magában foglalja, hogy bizonyos kimeneteleket előnyben részesítsünk másokhoz képest, még azok bekövetkezése előtt (ami nyilvánvalóan fontos, ha valamit el akarunk egyáltalán érni az életben), de nem bíráljuk az eredményeket, miután megtörténtek (amivel enyhíthetjük a negatív érzéseket, melyek abból fakadnak, hogy bizonyos dolgokat rögtön „rossz” címkével látunk el). Rögtön felmerül a kérdés, hogy mindezt hogyan lehet megvalósítani. Talán az is eszedbe jut, nem túl nyakatekert dolog-e ide-oda változtatgatni nézőpontunkat az események bekövetkezte előtt és után. Hadd próbáljam meg ezeket a kérdéseket három stratégia körvonalazásával megválaszolni, amelyek segíteni fognak abban, hogy begyakorold és kibontakoztasd a célokra való szenvedélymentes törekvést.

Az első stratégia: reagálás a múlt negatív eseményeire. Ezt legkönnyebben egy kis gyakorlattal lehet illusztrálni, nyugodtan próbáld ki te is! Először gondolj egy a közelmúltban történt negatív dologra (megbetegedtél, leszidott a főnök vagy veszekedtél a pároddal). Ezután idézz fel egy hasonló negatív eseményt a múltból, ami sokkal régebben, akár kamaszkorodban esett meg veled. Lehet, hogy nem jutottál be az álomiskolába, vagy éppen a nyári szünidő előtt törött el a lábad. Majd gondolj arra, ma hogyan látod ezt a múltbéli negatív eseményt! Nos, nagy általánosságban az emberek ilyenkor azt fedezik fel, hogy az idők során megváltozott a véleményük a régi esetről, ami bekövetkezésekor lehetett bármilyen szomorú vagy fájdalmas is, visszatekintve már nem ugyanabban a fényben látják. Mi ennek az oka? Steve Jobs azt mondta híres stanfordi beszédében: “Nem tudod úgy összekötni a pontokat, ha csupán előre tekintesz; csak akkor kötheted össze őket, ha vissza is nézel.” Más szóval: azokról a dolgokról, melyek bekövetkezésük pillanatában negatívnak tűntek, később kiderülhet, hogy nem annyira rosszak, akár pozitívak is lehettek, mert visszatekintve nagyobb perspektívába kerülnek, látjuk már azt, hogyan kövezték ki az utat valami más, pozitív eredmény számára. Például a diák, aki nem jutott be a vágyott egyetemre, lehet, hogy keményen rákapcsolt, később ennek köszönhette, hogy felvették jelenlegi iskolájába. Vagy aki eltörte a lábát, a kórházban készült fel a nyelvvizsgára, így kapott utána szuper állásajánlatot.

Számtalan kutatás, különösen az úgynevezett érzelmi állapotok téves bejóslása (affective mis-forecasting) kutatási területén végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy rendszeresen megváltoztatjuk véleményünket a múltbeli eseményekkel kapcsolatban. Kiderül, hogy történésük időpontjában a rossz élményeinkből fakadó negatívnak érzéseinknek túlbecsüljük mind az intenzitását, mind az időtartamát. Amikor szakítunk valakivel, azt hisszük, az élet innentől kezdve folyamatos szenvedés lesz. A valóságban – lehet, hogy már te is tapasztaltad – az élet megy tovább, és korántsem lesz akkora szívás, a hullámvölgy nem is tart olyan sokáig, mint eredetileg gondoltuk. Hogy miért vagyunk hajlamosak erre a téves előrejelzésre, annak számtalan oka van, de most nem merülök el a részletekben. Elég, ha csak felidézed az előbbi „gyakorlatot”, azaz egy annak idején erősen negatív eseményt a múltadból, és felteszed magadnak a kérdést, hogyan érzel azzal kapcsolatban most. Nagy a valószínűsége, hogy véleményed (kisebb vagy nagyobb mértékben) megváltozott azóta. Ami igazán érdekes, ahogyan Sonja Lyubomirsky is megjegyzi, hogy gyakran a bekövetkezésük pillanatában legrosszabbnak, nyomasztónak, nehéznek vagy tragikusnak gondolt események lesznek később azok, melyekre legjobb szívvel emlékezünk vissza. Mondjuk, végigmész esőben, szélben, hőségben, egy szál hátizsákkal az El Caminón – és később csak a felemelő érzés tölt el, hogy megcsináltad. Vagy más országba költözöl, ahol először nagyon nehezen találod fel magad, ám pár hónap múlva beilleszkedsz, és életed legjobb döntésének tartod. De ha ez igaz a régi eseményekre, miért is ne fordulhatna elő a jelen negatív történéseivel kapcsolatban is? És ha később nagy valószínűséggel meg fog változni a nézőpontod a mostani rossz dolgokra vonatkozóan, miért ne fordíthatnál már most a gondolkozásodon, és alkalmazhatnál egy pozitívabb hozzáállást? Ennek egyik előnye, hogy azonnal növeli a boldogságszintedet. A másik pedig az, hogy nyitottabb leszel azokra a lehetőségekre, melyeket a látszólag negatív esemény biztosít számodra. Az élethez való pozitív és rugalmas hozzáállás pedig – ahogyan kutatások is alátámasztják – a siker egyik nagyon fontos meghatározó tényezője.

Ezzel eljutottunk a második stratégiához, mely arról szól, hogy aktívan keressük a pozitív elemeket egy látszólag rossz történésben is. Ennek legjobb módja a hála gyakorlása. Ahogyan korábban volt már szó róla, a hála kifejezése csökkentheti a felsőbbrendűség iránti vágyat. Mondhatod persze, hogy pozitív események iránt könnyű hálát érezni, de mi a helyzet a negatív dolgokkal? David Steindl-Rast, a híres bencés szerzetes nagyon népszerű TED-beszédében arról szólt, hogy valójában akkor is lehetünk hálásak, amikor rossz dolgok történnek velünk. (a linken be lehet állítani a magyar feliratot)

Azt mondja hát David Steindl-Rast, hogy még akkor is eltölthet bennünket a hála, amikor valami nagyon rossz történik velünk. Nem a bekövetkezett negatív dolgokért kell hálásnak lennünk, hanem a belőlük fakadó lehetőségekért. És amikor ezeket a lehetőségeket aktívan keresed, természetes módon leszel kevésbé ítélkező a végeredmény tekintetében (nem látod el annyi negatív címkével), mert felismered, hogy máskülönben bizonyos pozitív lehetőségek meg sem nyíltak volna előtted.

Ezzel el is jutunk a célokra való szenvedélymentes törekvés harmadik stratégiájához, mely az előbbiekben tárgyalt gondolatokra épül. Ez nem más, mint egy gyakorlat, melyet Raj Raghunathan úgy hív: három jó dolog egy kis csavarral. Röviden arról szól, hogy egy „naplót” vezetsz, ahova három dolgot jegyzel fel, melyek az adott napon történtek, és kezdetben negatívnak tűntek, ám később bebizonyosodott, hogy mégis jónak számítanak. Ezzel a kis gyakorlással, idővel második természeteddé válik a képesség, hogy a hétköznapi negatív energiákat átfordítsd, és ne bíráld a rossz történéseket. Ha belevágsz, megtapasztalod, hogy ez egy nagyon érdekes és hatásos gyakorlat – hogy segítek, kicsit hosszabban a bejegyzés végén szólók róla.

Spirituális nézőpont: a hit támasz a bajban

Most arról lesz szó, hogy miért/mennyiben lehet hasznos, ha magunkévá teszünk egyfajta spirituális hozzáállást. Nem arra akarlak rávenni, hogy holnap siess, és csatlakozz valamelyik egyházhoz, hanem bemutatni, miképpen segít az a hit – akár Istenben, akár az életben –, hogy valaki vagy valami gondoskodik rólad. Eszerint ha pillanatnyilag valami negatív tapasztalatod is kell átélned, bizol benne (legbelül tudod), hogy végül felállsz és tanulsz belőle, melynek eredményeképp egy boldogabb, értelemmel telibb és kiteljesítőbb életet tudsz majd élni. Természetesen ezt a hozzáállást nehéz lenne mindig, mindenkor, minden helyzetre alkalmazni, nem is akarom ezt sugallni. Viszont érdemes higgadtan és racionálisan megvizsgálni a kérdést, mi módon tudja ez a felfogás fokozni boldogságunkat.

Oka röviden a placebo hatásban keresendő – azaz bizonyos kontextusokban az igazságról alkotott szubjektív hiedelmeink magát az objektív igazságot is képesek alakítani. A placebo jelenség olyan elterjedt az orvostudomány területén, hogy például egy új gyógyszer kísérletei vagy tesztelése során hatásának ellenőrzésére a kontrollcsoportnak placebo gyógyszert, például cukortablettát adnak. A kutatási eredmények bizonyítják, hogy hitünk alakítani tudja a valóságot. Ha úgy gondolod, hogy egy pirula gyógyítja a betegségedet, akkor objektíve nagyobb esélyed van arra, hogy valóban jobban legyél tőle, mint ha nem hiszel az adott medicinában. Tanulmányok arra is fényt derítettek, hogy a placebo hatás nem korlátozódik kizárólag az egészségügyre. A marketing területén például eredmények támasztják alá: ha úgy gondolod, hogy egy adott ital fogyasztása javítani fogja a kognitív készségeidet, az úgy is lesz. A tanulás és az intelligencia összefüggésében Carol Dweck és szerzőtársai bizonyították, hogy azok, akik hisznek az intelligencia fejleszthetőségében, nagyobb valószínűséggel okosabbak és sikeresebbek lesznek az idő múlásával, mint akik azt vallják, hogy az intelligencia szintje állandó, velünk született dolog. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármilyen szubjektív hit képes az objektív valóság alakítására – teljesen mindegy, milyen erősen képzeled is, hogy a Földnek két holdja van, nem fog változtatni a tényen. Most lássuk hát, ezek alapján mi lehet a legracionálisabb választás az életbe vetett bizalom három különböző attitűdje között! Az élet jó vagy rossz hozzánk, esetleg közömbös irántunk? A válasz logikusan következik a fentiekből: tulajdonképpen az, aki hisz benne, hogy az élet szép, számtalan bizonyítékot lát rá nap mint nap – de éppen így van az is, aki úgy érzi, az élet folyamatos küszködés és szívás, és ha nincs folyamatosan résen, valaki biztos átveri majd, vagy valahol rosszul jár. Hasonlóképpen, aki középen áll a kérdésben, elég meggyőző bizonyítékot fog találni arra, hogy az élet se nem jó, se nem rossz. Nesze semmi, fogd meg jól – nincs tehát tudományos módja, hogy bizonyítsuk, melyik hipotézis a helytállóbb. Ám pont ezért akkor, ha valóban boldogabb, kiteljesedettebb életet szeretnénk élni, nem logikus, hogy a pozitív szemléletet kövessük?

Számtalan kutatás támasztotta már alá, hogy akik pozitív, életigenlő szemlélettel viszonyulnak a dolgokhoz, sokkal boldogabbak (valós körülményeiktől függetlenül), vagy azok az emberek, akik szerencsésnek gondolják magukat, általában több jó eseményt élnek át, mint akik nem. Kenneth Pargament, a Bowling Green State University pszichológia professzora a spiritualitás és a (mentális és fizikai) egészség közötti összefüggések témájának egyik kiemelkedő kutatója. Ő úgy érvel, hogy spirituálisnak lenni annyit tesz, képes vagy többet látni a képbe, mint ami szemmel érzékelhető – tusz-e a felszínes valóság mögé nézni. Szerinte azok, akikben megvan ez a képesség, boldogabbak az átlagembernél.

("Mindegy, hogy a pohár félig üres, vagy félig tele van. Az a lényeg, hogy te töltsd a vizet.")

Boldogság-gyakorlat: három jó dolog egy csavarral

A gyakran a”pozitív pszichológia atyjaként” nevezett Martin Seligman professzor által bevezetett, rendkívül erős boldogságfokozó gyakorlat szolgál a feladat alapjául. Ennek során jegyezz fel egy naplóba három jó dolgot, mely a nap folyamán veled történt. (Persze, ezeknek nem kell egetverő dolgoknak lenniük, elég, ha élvezted a napsütést, vagy valaki átengedett az úton.) Seligman kutatásai szerint azok közül, akik legalább 15 napig vezették a naplót, 94% számolt be lényeges javulásról a boldogságszintjében. Nyugodtan tegyél egy próbát – de ha van kedved, csavarhatsz is rajta. A Raj Raghunathan által kidolgozott változatban naponta három olyan dolgot kell összegyűjteni, melyek először rosszul indultak, végül valami pozitív élményhez vezettek. Például munkába menet fedezed fel, hogy otthon hagytad a telefonodat, és vissza kell menned érte. Kezdetben elég dühös lehetsz emiatt, de hazaérve veszed észre, hogy a fontos prezentációhoz szükséges pendrive-ot is az asztalon felejtetted. Azzal tehát, hogy hazamentél, rengeted extra munkaórát takarítottál meg. Természetesen fontos, hogy ne szélsőségesen rossz eseményeket válassz a feladathoz – mert ahhoz, hogy egy esetleg általuk kiváltott pozitív eredmény kibontakozzon, idő kell. Elég olyasmi is, mint például nem találtad a boltban a kedvenc müzlidet. Elsőre talán nehéz lesz meglátni bennünk a pozitívumot, mivel amikor valami rosszra gondolunk, az agyunk rögtön rákapcsol, és más negatív dolgokat is felsorol, melyek aztán eltakarják előlünk a pozitív következményeket. Pont erre jó a gyakorlat: ha kitartó vagy benne, egyre könnyebb lesz meglátni a dolgok jó oldalát. Ebben segíthet még a már korábban említett érzelem-szabályozó taktika, a figyelemelterelés: használd elméd erejét a gyülekező negatív gondolatok megállítására, kanyarodj vissza az eredeti eseményhez, majd rekonstruálj mindent, ami abból fakadt.

Az 5. és 6. boldogság-bűn és ellenszereik – összefoglalás

Ahogyan John Halliwell és mások munkáiból is láthattuk, a bizalom nagyon erős befolyásoló tényezője boldogságunknak. Ha megbízunk valakiben, általában érdemesebbnek bizonyul rá, mint korábban feltételeztük volna (gondolj csak a pénztárca kísérletre). Ebben közrejátszik az is, hogy ilyenkor oxitocin szabadul fel az emberben. A fenti tények mind azt sugallják, hogy ha okosan akarjuk csinálni ezt az egész boldogság-témát, érdemes elkezdenünk jobban bízni másokban, mint eredetileg ösztönösen tennénk. Ebben három stratégia is a segítségünkre van:

• annak a ténynek a felismerése, hogy az emberek nagy általánosságban megbízhatóbbak, mint amit róluk hiszünk.

• a proaktív bizalom két nagy rejtett előnyének szem előtt tartása: egyik, hogy a bizalommal növeled annak lehetőségét, hogy megbízható kapcsolatok hálója alakuljon ki körülötted, a másik, hogy társadalmi szerepet is játszol azáltal, hogy hozzájárulsz az emberek közötti bizalom erősödéséhez.

• az esetleges átverésből fakadó fájdalom csökkentése. Ehhez három dolgot tehetsz: felismered, hogy – legalábbis anyagi értelemben – a világ legnagyobb részénél jobb helyzetben vagy, tehát ha valaki mégis átver, nem érint olyan negatívan, mint esetleg másokat. Másrészt nyugodtan felelősségre vonhatod, aki átvert, és egy beszélgetés során azt is elmondhatod neki, ezzel mennyi kárt tett a bizalom alapú kultúra kiépítésében – és a végén még az is kiderülhet, hogy az egész egy félreértésen alapult. Harmadszor a megbocsátás is nagymértékben segítségedre lehet.

Beszéltünk még az élettel szembeni bizalmatlanságról is, ami annyit tesz, hogy hitünk szerint rossz dolgok fognak velünk történni, az élet alapvetően ellenünk van, és cseppet sem kegyes. Azaz a pohár mindig félig üres – erről pedig talán mondanom se kell, hogy erősen boldogságunk ellen dolgozik. Hogyan kerülheted el, hogy ebbe a hibába ess? A célokra való szenvedélymentes törekvéssel. Ez azt jelenti, hogy még bekövetkezésük előtt bizonyos végkimeneteket előnyben részesítünk, jobban vágyunk rájuk, min másokra, azaz vannak céljaink, melyeket el szeretnénk érni. Amikor azonban valami megtörtént, nem címkézzük fel jó vagy rossz jelzővel, hanem azt nézzünk, az adott helyzetből milyen lehetőségek nyíltak meg számunkra. Ha valami baj ért minket, természetesen szomorúságunk, aggodalmunk nem múlik el ettől a módszertől – de enyhül. Az új lehetőségek keresése pedig segít a fejlődésben, a tanulásban, ami hosszútávon szintén erősíti a boldogságot. Ennek három stratégiáját vázoltam fel:

• régi negatív események átértékelésével fel lehet fedezni, hogy ami most nagyon rossz dolognak tűnik, idővel bizonyulhat valami jó kezdetének

• még a gondok-bajok közepette is érdemes körülnézni, miért lehetünk hálásak

• „napló” vezetése a nap folyamán velünk történt rossz dolgokról, melyek utólag mégis pozitívnak bizonyultak

A következő bejegyzésben a 7. boldogság-bűn kerül terítékre – a sorozat tehát lassan a végéhez közeledik!