Baba a családban – krízis vagy katarzis?

Baba a családban – krízis vagy katarzis?

A provokatív kérdésre viszonylag egyszerű – és egyeseknek talán illúzióromboló – a válasz: mindkettő egyszerre. Egy baba érkezése a családba általában várva várt, örömteli esemény, mely hangsúlyt ad a férfi és nő egymás iránt érzett elkötelezettségének, kapcsolatukat pedig másik dimenzióba helyezi. Azt azonban talán még mindig tabunak számít kimondani, hogy ezzel párhuzamosan a párkapcsolati szakaszok közül az egyik legnagyobb krízisnek számít, ami komoly próbának teszi ki a kapcsolat szakítószilárdságát. A filmek, reklámok, a társadalom és a közvélemény mind-mind csak a rózsaszín részleteket emeli ki (a babapopsi selymes, az anyuka a frissen takarított lakásban vacsorát főzve várja haza a férjet, aki munkából megérkezve örömmel csókolja feleségét és ringatja gyermekét). És bizony a mesék sem folytatódnak a hét nap és hét éjszaka megtartott lakodalom után, nem tudjuk meg, mi lesz Hamupipőkével, ha otthon marad a kicsikkel.

De mi okozza a konfliktusokat? Legtöbbször hasonló az alapképlet. Először van a férfi és a nő, azaz két, egymást szerető, autonóm ember (szerencsés esetben) egyenrangú kapcsolata, melyben mindkét fél rendelkezik bizonyos egzisztenciával, kialakult rutinokkal, leosztott közös feladatokkal, baráti kapcsolatokkal és kikapcsolódásra fordítható idővel. Mi változik ezek közül a baba születésével? Mondhatni, minden.

1. Megváltozik az édesanya teste már a kilenc hónap alatt is (súlytöbblet, vizesedés, emésztési gondok stb.), de nem múlik el a szüléssel egy csapásra, sőt, tovább tetézi a hormonvihar, a bedurrant mell és annak új, felemelő, ám igen fárasztó funkciója, a szoptatás.

2. Megváltozik a napirend – vagy inkább teljesen eltűnik. Nincs kiszámíthatóság („majd megcsinálom, ha alszik a baba”), és az első hónapokban, ritka kivételektől eltekintve, nincs túl sok alvás sem. Az pedig közismert tény, hogy az alvásmegvonás a legdurvább kínzások egyike.

3. Megváltoznak az erőviszonyok és a feladatok. Még ha a kapcsolat eredetileg egyenrangú is volt, nagyon könnyű belecsúszni a konzervatív modellbe: apa pénzt keres, anya ellátja a gyereket és a háztartást („otthon vagy, akkor biztos belefér a takarítás/főzés/mosás”). Csakhogy ez utóbbi teendők monotonitása, a kézzel fogható eredmények hiánya (rendrakás után szinte azonnal újra rumli van, az órákig készített étel tíz perc alatt eltűnik, és még mosatlant is termel stb.), valamint a társadalmi és a párunktól (akár anyagi értelemben, akár megbecsülésként) érkező elismerés hiánya teszi igazán frusztrálóvá a nagyon találóan láthatatlannak nevezett munkát. A feszültséget fokozhatja, hogy a nő anyagi függésbe is kerül a férfitól.

4. Megváltoznak a szerepek. A kisbaba érkezése előtt a párkapcsolatban a felek még férfiként és nőként voltak jelen – most már apává és anyává is lettek. Gond akkor van, ha nagyon eltolódnak a hangsúlyok a szülői szerepek irányába, például elkezdik egymást anyuként és apuként szólítani. Előfordul, hogy a nő figyelmét kizárólagosan a babára fordítja, nem tudja, vagy nem akarja bevonni a férfit a csecsemő körüli teendőkbe, aki ezért kirekesztettnek érezheti magát. De arra is van példa, hogy az apának nincs kedve a kaki-pisi-etetés-altatás kombóhoz, mondván, ő majd akkor foglalkozik a gyerekkel, ha már beszélgetni, focizni lehet vele.

5. Megváltoznak a szociális kapcsolatok, a barátságok, a szabadidő („Szabadidő? Az mit is jelent?”). Nagy mutatvány megoldani, hogy a pár korábbi közös hobbijára, kikapcsolódására teret és módot találjon, és a barátnős, dumálós délutáni kávézásokat vagy borozós estéket is felváltják a játszótéri kismama-beszélgetések.

A fentiek elég borongósan, mondhatni riasztóan hangzanak, ám a cél nem az, hogy bárkit visszarettentsek a gyerekvállalásról. Főleg annak fényében, hogy magam is három gyerek boldog – és legtöbb esetben kiegyensúlyozott – anyukája vagyok, a neveléssel járó fáradtságot és bosszúságot pedig semmi pénzért nem cserélném másra. Sokkal inkább azt tekintem feladatomnak, hogy – akár párkapcsolati tanácsadóként, akár gyakorló szülőként – rávilágítsak a rejtett csapdákra, és pár fogódzót nyújtsak azok elkerülésére.

Mire fontos odafigyelni, milyen hasznos trükkök vannak hát? Először is érdemes már a gyerekvállaláskor, a babaváráskor beszélgetni arról, a pár tagjai közül kinek mit jelent a család, anyaság/apaság, gyereknevelés. A 3D-s ultrahangon és a kiságy beszerzésén túl - vagy akár helyette - sokkal fontosabb lenne közösen elgondolkozni, kire mi hárul majd, hogyan tud az apa is levenni terheket a nő válláról.

1. A legintenzívebb első hónapok után érdemes olyan időt keresni és szakítani, amit az anyuka lelkiismeret-furdalás nélkül magára fordíthat – legyen szó sportról, barátnős beszélgetésről vagy egy kozmetikusról. Fontos hangsúlyozni: lelkiismeret-furdalás nélkül tehesse ezt meg, azaz egyrészt biztos lehessen benne, hogy a baba jó kezekben van, másrészt a felügyeletét vállaló apa (nagymama) se éreztesse azt, hogy ez mekkora áldozat részéről.

2. Nagyon fontos, hogy a férfi is kivegye a részét a baba ellátásából – gondoljunk jobban bele: tulajdonképpen csak szoptatni nem tud! – egyrészt azért, hogy párját tehermentesítse, másrészt a szorosabb apa-gyerek kapcsolat kialakításáért, harmadrészt, mert így jobban megtapasztalja, milyen is a távolról könnyű, csupa móka-kacagásnak tűnő feladat. És negyedrészt azért, mert legtöbbször valóban van móka és kacagás, kár lenne kihagyni!

3. Jó arra is odafigyelni, hogy a pár kommunikációja ne szűküljön le az apa-anya beszélgetésekre, arra, hogy aznap mit evett-ivott a ded, vagy hogyan oldják meg a felmerülő feladatok organizációját. Ne felejtsük el, hogy van élet a (nyúlon) babán túl – a szülés előtt nagy valószínűséggel a nőnek is volt szakmai és egyéb érdeklődési köre, kedvelt témái, érdemes ezeket alkalmanként előhozni. Másrészről viszont sokat segíthet neki, ha mindennapi apró-cseprő gondjait is végighallgatja a férfi, hiszen ezzel tudja kifejezni, hogy fontosnak tartja, elismeri a nő fáradozásait, nem bagatellizálja azokat.

4. Törekedni kell arra, hogy időről-időre, ahogyan megoldható, tudjon kicsit kettesben maradni a pár. Ha nincs bevethető nagymama, egyáltalán nem ördögtől való ötlet egy megbízható bébiszitter keresése – hiszen a kisgyerek számára is fontos szülei kiegyensúlyozott kapcsolata. Saját házasságomban tudatosan figyeltünk arra, hogy a szoptatós korszak elmúltával évente egyszer kettesben is elmenjünk pár napra valahova a férjemmel. Kezdetben csak belföldre, nem túl messzire a kicsitől, később ezek lettek a hosszú hétvégés, reggeltől estig városnézős alkalmak, ahol fél nap után eljutottunk végre újra oda, hogy ne csak a megoldandó/megszervezendő dolgokról, a nagyon cuki vagy épp nagyon idegesítő gyerekeingről, hanem magunkról, egymásról is tudjunk beszélgetni, kötetlenül kikapcsolódni.

5. Attól még, hogy szülővé válunk, nem kell feladnunk teljesen korábbi életünket, és remeteéletet élni a lakás-védőnő-játszótér háromszögben. Tiszteletben tartva persze a baba fő igényeit és ritmusát (ha már kialakult neki), nyugodtan mehetünk kirándulni a szabadba vagy ad absurdum megtekinthetünk egy kiállítást. Erre remek – ősi – találmány a hordozókendő vagy sportosabb, könnyebben felkapható formája, a csatos hordozó. Ergonomikus kialakításának köszönhetően kényelmes a babának, aki nagyokat tud aludni benne, miközben biztonságban érzi magát a testközelben. És kényelmes a szülőnek is, mert olyan, mintha egy közepesen megpakolt hátizsákkal indulna útjára: szabad a két keze és nem jelent akadályt lépcső vagy domb sem. Ráadásul újabb fontos dolog, amiben az apuka is szerepet kaphat.

Összegzésképpen elmondható, hogy a baba érkezése hatalmas öröm, de legalább ekkora próbatétel is. Viszont némi tudatos rákészüléssel, bizonyos fokú lazasággal és a kiszámíthatatlanabbá (egyben monotonabbá) vált hétköznapok iránti rugalmassággal, szeretettel és nagy adag humorral könnyebben meg tudjuk ugrani az akadályokat. Ne feledjük: a lehetőségekhez mérten kipihent anya, akinek van módja felnőtt/női identitását is megélni, illetve egy harmóniában élő pár tudja a legjobb fészket biztosítani a babának.

Ahhoz pedig, hogy ez a harmónia hogyan érhető el, egy következő bejegyzésben adok ötleteket.