Ötletek az első babás hónapokhoz (évekhez)

Ahogyan előző bejegyzésemben szó volt róla, a baba érkezése hatalmas öröm és "csak ezt a napot éljük túl" helyzet egyszerre. Ha azt szeretnénk, hogy ez az időszak kiegyensúlyozottan, viszonylag zökkenőmentesen teljen, és kapcsolatunk ne szenvedje meg, inkább tovább erősödjön, érdemes a következő ötleteket megfontolni.

Én-idő az anyának

Amikor a kezdeti fizikai megpróbáltatások (a szülés nyomai, tejtermelés beindulása, újszülött akklimatizálódása az általunk megszokott biológiai ritmushoz stb.) enyhülnek, illetve a szülővé válás mámora (hiszen új élet érkezett közénk!) - nem beszélve az érte érzett aggodalomról és a vágyról, hogy folyton vele legyünk - kicsit alábbhagy: itt az ideje, hogy az anya magának is adjon egy-egy órát. Ez lehet annyi is, hogy a baba alvása alatt ő szintén pihen. Higgyük el, nincs igazán halaszthatatlan munka otthon, ráadásul nagy részét ébren lévő kicsi mellett is el lehet végezni: ha kendővel vagy csatos hordozóval magunkra kötjük, két szabad kezünk marad. Számára a legfontosabb a testi közelség: az anya mozgása, légzése megnyugtatja, sok babát pedig kifejezetten lecsillapít például a porszívó hangja.

Nem kell félni az együttalvástól sem - ezt én saját bőrömön tapasztaltam. A második gyereknél kétségbeesetten igyekeztem minden szoptatás után visszatenni a mellettem elhelyezett mózeskosárba, nehogy rászokjon az együttalvásra, és ez a módszer az elsőnél még működött, akkor most is működnie kell! Az eredmény egy nyugtalanul alvó, síró baba és egy hullafáradt, idegbeteg anya lett. A harmadiknál nem küzdöttem, mellettünk aludt, mindenki jól érezte magát, és tadámmm: fél éven belül zökkenőmentesen átkerült saját kiságyába.

Az elemi szükséglet, az alvás kielégítésén túl fontos, hogy az anyukának valódi én-ideje is legyen, amit tényleg magára fordíthat anélkül, hogy bármilyen lelkifurdalással gyötörné magát. Ez lehet fodrász/kozmetikus, pár óra olvasás vagy séta - és bármilyen jó relaxációnak tűnik is a nyűgös baba ringatásához képest, a mosogatást vagy más házimunkát azért ne vegyük ebbe a kategóriába!

Apa és baba

Akad még, akiben az a kép él, hogy az újszülöttnek leginkább (kizárólag?) az anyjára van szüksége, vagy hogy egy férfi nem tudja elég gyöngéden, óvatosan ellátni, mint egy nő. Az igazság azonban az, hogy a szülésen és szoptatáson kívül bármit meg tud csinálni az apa is - és ezzel mindenki csak nyer! Az anya egy kis szusszanást, a baba egy újabb személyt, akiben megbízhat, akitől szeretetet és gondoskodást kap, az apa pedig egy kiegyensúlyozottabb feleséget és egy jó gyerek-szülő kapcsolatot (na, meg rengeteg meghitt élményt!) Közös történetek, családi legendák születnek, a babában pedig kialakul a biztonságos kötődés. Például ma már számtalan különböző hordozóeszköz áll rendeklezésre, minden apa megtalálhatja a számára legkényelmesebb, legpraktikusabb változatott, és már indulhat is egy jó kis sétára! A férjemnek például a rugalmas kendő vált be igazán: mikor végzett aznapi munkájával, szívesen kötötte fel magára kislányunkat, hogy a várost körbejárva ő maga is kiszellőztesse a fejét. Egy ilyen alkalom be is került a családi legendáriumba: ahogyan sétélt a kabátban, mely elöl furcsán domborodott, egy utcán "bandázó" kissrác megkérdezte tőle: - Mit viszel, kenyeret? - Nem, hanem gyereket!

(kép: wrapyourbaby.com)

Beszélgessünk!

Telnek-múlnak a napok, a hetek, és egyszer csak azt veszed észre, hogy semmi másról nem beszéltek, csak az etetésről, büfiről, vagy a bevásárlólistáról? Nem jó az irány, de ne ess kétségbe: jó, hogy legalább felismerted, másrészt pedig nem vagy egyedül - az a pár a ritka, ahol nem így történik. Természetesen meg kell oldani az organizációs feladatokat is, de érdemes tudatosan visszahozni azokat a témákat, melyek a baba születése előtt sokat jelentettek nektek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az anya egyáltalán ne meséljen a nap történésekről - hiszen neki most a baba tölti ki az életét, így fontos, hogy végre elmondhassa egy másik felnőttnek az aznapi örömöket/bosszúságokat. Az sem árt, ha ő is érdeklődve meghallgatja párja munkahelyi történeteit - mindezek kibeszélése segít a stressz levezetésében. Ezen túl viszont érdemes visszacsempészni egyéb témákat, legyen ez a napi hírekhez, egy könyvhöz, jó baráthoz, tervekhez vagy vágyakhoz köthető dolog. Hiszen a nő nem csak és kizárólag anya, a férfi pedig nem csupán apa!

("Juhúúú, már péntek van! Várjunk csak... anya vagyok.")

Kettesben

Szilárd meggyőződésem, hogy a baba számára is az az egyik legfontosabb dolog, hogy kiegyensúlyozott, boldog szülei legyenek, akik meg tudják őrizni, meg tudják erősíteni párkapcsolatukat. Ahogyan múlnak a kezdeti hónapok, lassan rá lehet bízni a kisgyereket a nagyszülőkre - vagy ha nincsenek elérhető közelségben, akár egy megbízható fizetett segítőre. Az az idő, melyet a szülők kettesben, egymásra figyelve töltenek (legyen ez akár először csak egy rövid vacsora vagy színház, később pedig 1-2 napos kirándulás), kamatostól térülhet meg a kicsinek. Egyrészt nagyobb eséllyel marad a szülők kapcsolata stabil, szeretetteli, másrészt kipihentebben, türelmesen tudnak ismét a kisgyerek felé fordulni, és harmadrészt ő is tud más személyekhez biztonsággal kötődni, megtanulhatja, hogyan számíthat másokra (nagyszülőkre, unokatestvérekre stb.)

Ha pedig mégsem jön össze a vágyott randi, vegyük elő a kreativitásunkat, mint az interneten végigsöprő alábbi videóban az apa, mikor kiderült, mégsem ér rá a bébiszitter.

Az elég jó szülő

Bruno Bettelheim remek könyvétől kölcsönözve a kifejezést: ne akarjunk mást, csak hogy elég jó szülők legyünk! Nem arra fog felnőttként emlékezni utódunk, milyen tökéletes rend és tisztaság, háromfogásos ebéd vagy tökéletes napi ritmus jellemezte gyermekkorát! És nem attól fekszik majd fel a pszichológus díványára, ha évente egyszer két-három napra a nagymamára bíztuk! Sokkal fontosabb számára, ha szülei felszabadultak tudnak lenni a gyereknevelésben, ha nem túlélőgyakorlatként, hanem - néha fárasztó, néha valóban kacagtató - időszakként tudják megélni az első 1-2 évet. Fontosnak tartom, hogy figyelembe vegyük a kicsi napi ritmusát, a főbb etetéseket és alvásokat, de a születésével nem szabad magunkat kizárólag az ő igényeinek kielégítésére korlátozni. "Csapjuk" fel nyugodtan a hátunkra/ hasunkra egy jó kendőben vagy hordozóban, és menjünk kirándulni, kertészkedni, kiállításra vagy amire vágyunk! Hagyjuk néha a dagadt ruhát másra, és ne ostorozzuk folyton magunkat, ha valami nem egészen úgy sül el, ahogyan terveztük - gyakoroljuk az önmagunkkal való együttérzést és a hálát (ajánló: a boldogságról szóló bejegyzés-sorozatom), és ne feledjük: boldog szülőknek lesz boldog gyereke!